Sátoraljaújhelyen születtem 1949-ben.
Ahogy visszaemlékezem, alighanem
édesanyám kitűnő, ízletes főztje miatt
választottam ezt a hivatást.
A vendéglátóipari szakközépiskola elvégzése után a
budapesti Béke Szállóba kerültem. Glázer Józseftől tanultam meg a szakma
csínját-bínját, de kiváló mesternek bizonyult abban is, hogy emberségre nevelt.
Akkoriban szerettem meg a magyaros konyhát, amelynek tántoríthatatlan híve
vagyok. Igaz, ma már kevesebb olajjal főzünk, a köret is kisebb adag, mint
régen, több a zöldség, vagyis megújulnak a magyaros ízek-zamatok.
1970-ben kerültem a Duna InterContinentalba, 1981 óta a Csárda étterem konyhafőnöke vagyok.
Büszke vagyok rá, hogy vissza-visszatérő vendégeink szívesen rendelik a
Bakonyi betyárlevest, a Csárda tokányt, a Puszta steaket, a Boszorkány kelyhet,
amit mi vezettünk be. Ezeknek a specialitásoknak külföldön is nagy sikerük
volt: kilencszer jártam az NSZK-ban, főztem Finnországban, Portugáliában, a
genfi InterContinentalban, az Egyesült Államokban Floridában, Houstonban és New
Orleansban, s ottjártunk után az InterContinental szállodalánc éttermeiben
mindenütt az étlapra került a Bakonyi betyárleves – a mi receptünk alapján.
Azok közé tartozom, akik szívesen tanulnak másoktól. Sokat köszönhettem Eigen
Egonnak, aki egy ideig itt a mesterem volt. Liz Taylor, Roger Moore, Yoko Ono
is megkóstolta főztömet, Liztől még egy receptet is tanultam, az Ananászos füstölt sonkát. Otthon is
szívesen kötöm magam elé a kötényt, családom is kedveli a magyaros ízeket.
Vallom: ezt a hivatást csakis szívvel, lelkesedéssel lehet művelni.